Ezzel jellemezhető a NFM által szorgalmazott, “lopakodó” vasúti jegyáremelést megvalósító stratégiája, amelyet szakmai körökben is elhibázott döntésnek tartanak, hiszen nem a vasúttársaság kezdeményezte a gyorsvonati pótjegyek bevezetését. Egyesületünk továbbra is értelmetlennek és károsnak tartja a gyorsvonati pótjegy bevezetését. A magasabb árért az utasok nem kapnak semmilyen többlet szolgáltatást és a tarifarendszert is áttekinthetetlenebbé teszi. A szakmailag megalapozatlan áremelés indokolatlanságát és a kapkodást mi sem bizonyítja jobban, hogy a szakminisztérium a saját kardjába dőlt. A heves szakmai és politikai ellenállások miatt még árcsökkentést is beígért a kedélyek csillapítása végett. Ez az árcsökkenés azonban jobbára azokat az alacsonyforgalmú, alibiből újranyitott mellékvonalakat érinti, ahol a napi 2-3 járatpáron egyébként is kevés utas van.
Felmerül a kérdés: ha lehetséges a menetjegyek árát csökkenteni, akkor miért is van szükség a “gyorsvonati” pótjegyre?
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Infrastruktúráért Felelős Államtitkársága azzal indokolja a gyorsvonati pótjegyek szükségességét, hogy ebből fogják fedezni a most elindult fejlesztéseket. Azonban a hangoztatott fejlesztések sok esetben nem is akkora volumenűek, mint amilyennek tűnnek. A vonatok “újramatricázása” és az ülések újrakárpitozása önmagában még nem indokol áremelést.
Bújtatott áremeléssel lehetetlen megteremteni a forrásokat a vasúti közlekedés színvonalának növeléséhez, hiszen az évek óta elmaradt beruházásokat előre nem fogják kifizetni az utasok. (Ez olyan, mintha egy kábeltévé szolgáltató azért kérne több pénzt, mert jövőre több csatorna közül választhatunk majd.)
Jelen formájában a gyorsvonati pótjegynek semmilyen közgazdasági és marketing alapja nincs. Az elmúlt időszakban elkezdődött jármű- és szolgáltatásfejlesztésekre szükség van, de mindezt tetézni egy áremeléssel hiba. A nyújtott szolgáltatás által képviselt érték idáig sem állt összhangban az árakkal.
Debrecen vonatkozásában a gyorsvonati pótjegy bevezetés még különösebb problémát okoz: A Püspökladány – Debrecen – Nyíregyháza elővárosi vonalon az egyik órában pótjegy-köteles vonat indul, a másikban nem. Pusztán azért, mert az egyik vonatot sebesnek a másikat személynek hívják, de a szolgáltatás színvonalában és az utazási időben nincs semmilyen különbség. Sőt az is előfordulhat, hogy a személyvonat felújított kocsikkal közlekedik, míg a sebes vonat inkább nosztalgikus élményekkel kápráztatja el az utasokat.
A rendszerszemlélet teljes hiányáról tanúskodik az a kapkodás, hogy a szakminisztérium a belső és külső szakmai és politikai nyomás hatására előkészítetlen, választási kampányba illő, felelőtlen ígérgetésbe kezdett: a személyvonatokon 15%-kal akarják mérsékelni a menetjegyek árát. Önmagában az ár mértéke nem jelent semmit. Ha valamihez viszonyítjuk, akkor nyer értelmet; és igen, a közösségi közlekedés drága a személygépkocsihoz képest. Kizárólag az árak manipulálásával azonban nem lesz több utas a vonatokon. Az ár csak egy pontja a marketingstratégiának. Az áttekinthetetlen, kivételekkel zsúfolt árképzés azonban még azokat az utasokat is elriasztja, akik a zord körülmények ellenére is a vasutat választanák.
A közlekedéspolitika és a döntéshozók előtt továbbra is az évek óta halogatott feladatok állnak: a buszok és a vonatok menetrendjének összehangolása; a regionális forgalom megszervezéséhez. A döntési jogkör és az ellátás finanszírozását biztosító erőforrások térségi szintre helyezése; tarifaközösségek, közlekedési szövetségek létrehozása. Minden más csak maszatolás és a további időhúzás, ami további helyreállíthatatlan károkat okoz a közösségi közlekedésben.
Debreceni Regionális Közlekedési Egyesület
2013. május 16