Minden rosszban van valami jó. Jelen helyzetben - sajnos - ez fordítva is igaz. 2014. február 26-án végre hosszú-hosszú várakozást követően elindulhatott a 2-es villamos és nem kevés érdeklődés övezte. A járatokon még az esti órákban is nagyon sokan utaztak. Ez külön öröm, hiszen jól látszik, hogy a megépült villamosvonal milyen kapacitással rendelkezik és sok utas elszállítására alkalmas. Ugyanakkor a jó dolgok mellett sok “apró” porszem is került a gépezetbe, amit továbbra sem hagyhatunk szó nélkül. Nem keresünk a kákán is csomót és nem is arról van szó, hogy nem tudunk örülni a jónak. Gyakran ér minket az a vád, hogy a negatív oldal szemléltetésére nagyobb hangsúlyt fektetünk és nem domborítjuk ki a jó dolgokat. Miért nem mondjuk azt, hogy szép az új villamos és a szkeptikus jóslatok ellenére jó hogy működik? Úgy gondoljuk, hogy a jó bornak nem kell cégér. Villamost nem a szépségéért kell építeni, hanem azért, hogy gyorsabb legyen az eljutás. Ha a lakásban korszerűsítjük a fűtést, mit sem érünk azzal, ha csak szebbek a radiátorok, de sem melegebb nem lesz a lakásban, sem pedig a fűtésszámla nem lesz kisebb.
Az elmúlt napok tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy egyelőre tényleg csak a villamos szépségét mondhatjuk legnagyobb előnyének. Sajnos a 2-es villamos nem tud jobb menetidőt futni a 31/32-es buszoknál. Még utasok nélkül, tesztüzemben is azt tapasztaltuk, hogy a buszok hamarabb szelték át a várost úgy, hogy két irányból megkerülik a belvárost. Csúcsidőn kívül pedig egyenesen rosszabb a helyzet, hiszen, a villamosok még ritkábban is közlekednek.