Merész dolog Debrecenben közlekedni autóval, kerékpárral, busszal, trolival és villamossal egyaránt. Naponta találkozhatunk olyan extrém műszaki és szokatlan közlekedésszervezési megoldásokkal városszerte, amelyek előtt meglepetten és értetlenül állunk. Mindezen meglepő és mulatságos esetekhez képest sajnos igencsak unalmas és megszokott hír, hogy év elején ismét emelkednek a közösségi közlekedés tarifái. Az is megszokott, hogy idén sem maradt el a járatritkítás és az utasok száma is tovább csökkent. “Természetesen” a finanszírozási problémák is - köszönik szépen - ugyanolyan jól megvannak, mint tavaly.
A korábbi években megszokottakhoz képest kisebb mértékű áremelést az utasok árérzékenységével magyarázzák, amely azt a téves érzetet keltheti, hogy az utasok egy külön kaszt, a tömegközlekedés pedig deklaráltan a “szegények” közlekedési módja. Ez egy súlyos szemléletbeli probléma, hiszen az nem szociális szolgáltatás, hanem egy közszolgáltatás és közlekedésszervezési módszer is egyben. Az egyesületünkhöz érkezett panaszokból is látjuk, hogy az utasok árérzékenységének az oka elsődlegesen a szolgáltatás minőségére vezethető vissza. Nem csak a felkínált szolgáltatás, a menetrend hiányosságai okoznak elégedetlenséget, hanem annak teljesítése, a menetrendek betartása is. Ez kiszámíthatatlanná teszi a mindennapokat. Kétségtelen, hogy a viteldíjak a “megszokottakhoz képest” kisebb mértékben emelkednek, azonban Debrecenben sokkal súlyosabb problémát jelent, hogy ezzel párhuzamosan a közösségi közlekedés színvonala változatlanul alulmarad az elvárásokhoz képest.
Abban sincs változás, hogy az ellátásért felelős önkormányzat a színvonal szinten tartásáért sem tesz eleget. Mint megrendelő részéről nem végez rendszeres ellenőrzéseket, hogy a szolgáltató megfelelően és szerződés szerint végzi-e a teljesítést. Sőt a takarékossági intézkedések következtében az a helyzet állt elő, hogy - számításaink szerint - a Cívisbusz Konzorcium a közszolgáltatási szerződésében vállalt kötelezettségét sem teljesíti maradéktalanul, (hiszen a 2009-ben vállat minimumhoz (1.027.557 ezer férőhely km) képest lényegesen, kb 15%-kal kevesebb (900.000 ezer férőhely km) az autóbuszok férőhelykibocsátása). Ez lényegében azt jelenti, hogy az autóbuszok menetrend szerint kevesebb kilométert tesznek meg autóbusz-vonalakon közlekedve, mint amennyit a közszolgáltatási szerződés szerint kellene. Ez a helyzet az utasok számára a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevesebb autóbuszjárat közlekedik, a folyamatosan emelkedő jegyek, bérletek áráért ritkábban utazhatnak.
A kevesebb azonban nem jár megtakarítással, hiszen a DKV Zrt.-nek (a konzorciumi partner felé) vállalt minimumot mindenképpen ki kell fizetni. Ennek következménye pedig az, hogy az trolibuszok helyett autóbuszok közlekednek, hogy lefussák azokat a köröket, amelyeket akkor is ki kell fizetni, ha a buszok el sem indulnak. (Ez ahhoz hasonló helyzet, mint mikor csak azért hívunk valakit mobiltelefonról - annak ellenére, hogy a vezetékes percdíjjak olcsóbbak - , mert még nem beszéltük le a havidíjat.) Ha a tendencia folytatódik, félő, hogy az összes troli busszal lesz pótolva.
Továbbra sem látjuk, hogy lényegi, érdemleges megoldások születnének a város közösségi közlekedésének javításáért, hiszen az áremelésen és a járatritkításokon kívül más aligha történik. Nincsenek tervek arra vonatkozólag, hogy a 2-es villamos elkészültével miként alakul az autóbusz vonalhálózat, holott más városokban ez már a tervezéskor ismert volt. A finanszírozás problémáit mélyíti az a tény, hogy az önkormányzat a közösségi közlekedés hatékonyságának növelését megcélzó infrastrukturális fejlesztésére szánt pályázati forrásokat pazarlóan használja fel. Felesleges helyen kialakított buszsávokra és buszfordulókra és nem első sorban a közösségi közlekedést elősegítő közútfejlesztésekre költi.Sajnos úgy látjuk, hogy a szemlélet mit sem változott az elmúlt évhez képest. Egyetlen menetrend betartására számíthatunk biztosan: év eleji áremelés és a jövő évi újabb járatritkítás.